Szerbusztok cukraim! Bizonyára észrevettétek, hogy Rózáról, az én kis spánielemről már elég régen nem írtam. Örülök, hogy nem hívtátok fel rá a figyelmemet, így magamtól emlékeztettem magam rá. Tudjátok ahogy telt az idő egyre kevesebbet tudtam foglalkozni vele, volt, hogy annyira megfeledkeztem róla, hogy hetekig nem adtam neki enni. Sajnos ettől kissé legyengült, de miután kapott Dr. Ming mágneses puffasztott rizsgalacsinjaiból már vidáman csóválta a fejét. A lányom a legutóbbi látogatásakor felajánlotta, hogyha nekem nem kell ő majd hazaviszi Rózát. Ennek örültem, hiszen így több időm marad Bendegúzra. A képen épp a terepszínű ruhájában barátkozik vele. Nemrég vette a turkálóban, szinte teljesen beleolvad a környezetébe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése