Misikémmel nem kellett csalódnunk, hiszen igazi nagyszabású rendezvény volt. Volt sok látványosság, hagyományőrző esemény. Olyan régi nyimi erőpróbákat láthattunk, mint az igavonó szekér vonás, kályhaölelés, vagy épp a varangyköltés. Miután kinézelődtük magunkat szétnéztünk a község többi részében is. Így alakult, hogy megláttuk Bugyellaar Istvánt, aki nyugalmazott bagolyleső volt. El is vitt minket a nem messze található bagolyleshez, ahova a mai napig kijár leskelődni. Mesélt arról is, hogy híres távírócsaládból származik, innen is a szokatlan vezetéknév.
A városi förgetegtől megfáradva hazafelé vettük az irányt. Nem fogjátok elhinni kedveseim, de útközben összetalálkozunk egy régi munkatársnőmmel, akivel még együtt dolgoztam a Düsseldorfi klinikán. Bizony sok év eltelt már amióta utoljára láttam, de miután bemutatkozott azonnal ráismertem Püspökfal Lillára. Épp esti sétáját teljesítette, amikor belénkbotlott, ugyanis éppen egy régi sírt szemléltünk, ahol Misikém ismerősének apja, Belényesi Adorján nyugodott. Nagyon megörült nekünk hiszen amióta az ura betegeskedik csak estefelé szokott eljárni otthonról. Elmesélte, hogy a férje egy súlyos orvosi műhiba áldozata lett. Egyszer a doktor fülesi nyeregcseppek helyett nyüvesi féregcseppeket írt fel neki, amitől teljesen kiverte a nyüh. Azóta alig van egy épkézláb lába. Én felajánlottam neki, hogy küldetek Dr. Ming mágneses faggyúgolyócskáiból, aminek gyógyhatását messze földön elhiszik. Mire elbúcsúztunk és visszaindultunk a Rekedt Fajd fogadóba, Bendegúz már türelmetlenül várt...
Püspökfal Lilla
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése