Ma reggel arra ébredtem, hogy a rádiót hallgatom, és egy nagyon érdekes műsor ment benne. A műsorvezető nem más volt, mint Birsbóna Zamat Anna, aki a csirkés terítők készítésről tartott előadást. Annyira megtetszett az ötlet, hogy elhatároztam, lecserélem végre azt a ronda műanyag terítőt, amit a Sparhertban vásároltam egy saját készítésűre. Már csak egy modellre volt szükségem, és Bendegúz pont kéznél volt. Eleinte egy kicsit vonakodott, és megpróbált elszaladni, de beleállíottam egy félig avas bödön zsírba, hogy ne ficánkoljon nekem ott. Meg is nyugodott rögtön, csak a szemét düllesztette nagyon. Komótosan nekiláttam a a horgolásnak, és közben tovább hallgattam a rádióban az előadást a csirkés terítők rejtelmeiről. Alig 4 óra kellett hozzá, és kész lett az első terítő. Szerintem egész jól sikerült, az eredményét ide teszem a webnaplómba:
A műalkotás
Mikor kivettem Bendegúzt a zsírosbödönből, örömében úgy megcsípett, hogy azonnal hozzá is láttam a következő terítőhöz. Megkérdeztem Telek Icát, hogy nem adná-e kölcsön a kisunokáját Ibizát segíteni. Kicsit húzta a száját, de végül beleegyezett azzal a feltétellel, hogy nem teszem többet az ablaka alá hűlni a frissen kifőzött zsírpalástrétomomat. Azt mondta, hogy folyton odajárnak rá viháncolni a kóbor pockok. Megnyugtattam, hogy ezentúl kizárólag annak a piszok Teréznek az ablaka alatt fogom tárolni a zsíromat.
A második terítőmhöz egy régi kedves emlékemet elevenítettem fel, amikor kislányként tyúkhordozóként dolgoztam. Tudjátok akkoriban nem volt mindenkinek pénze kerítésre, és csak egy porba húzott vonallal jelölték az udvar határát. Egy-két gazdánál sajnos nem voltak olyan okosak a csirkék mint az én Bendegúzom, így gyakran elbitangoltak ezekből a nyitott kertekből. Az öreg Pozsga bácsi gyakran megbízott, hogy visszahozzam a tilosban járó tyúkjait. A nap végén persze mindig megjutalmazott egy nagy bögre zsírfölös tejjel. Ezt szívesen fogyasztottam, mert a lepedéktől jó erősek lettek a fogaim.
Hát hogy nem, a kis Ibiza nagyon emlékeztetett fiatalkori magamra, ezért is választottam őt a terítő mintájának. Csak a hajunk színe más, és neki egy kicsit kissebb a szemöldöke, meg a szája is csálén áll. Szererencsére jó a képzelőerőm, így nem törődtem ezekkel az apróságokkal. Először ráadtam a szép magyar pántlikás perge kalapomat, amibe beletűztam Ungvári Igor borotvapamacsát. Tudjátok, ilyenkor télvíz idején nincs sok virág, de a terítőn kicsiben ez úgysem látszik. Arra is megkértem, hogy vegye fel a nagymamája linzeres kötényét, mert nagyon jól állt neki. Más már nem is hiányzott, csak Bendegúz. A kis Ibiza lelkére kötöttem, hogy jól erősen fogja, nehogy kifenteredjen a karjából. Bendegúz, aki nincs a kezesbárányhoz szokva igen csak megilletődött, és ki akart ugrani a kezéből. Ibiza erre úgy megszorította, hogy majdnem szuflát kapott. A terítőn is látszik, milyen aggodalmasan néz. Miután elkészült a terítő Bendegúz eléggé megharagudott rám, és muszáj voltam kiengesztelni egy kevés sírban sült korpaaprólékkal. Az elkészült terítőt itt láthatjátok:
Ibiza és Bendegúz
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése