A jelen eseményeinek esete

Szerbusztok drágáim! Bizony megint annyi minden történik az otthonban, hogy egyszerűen nincs időm újabb recepteket feltölteni. Igaz a nagy részüket Barcy Schmalz - Szegény ember zsírral főz című recepteskönyvéből írtam, de az sem olyan egyszerű dolog ám. Sajnos a könyv utolsó kiadása 1949-ben jelent meg a Terpentin kiadó gondozásában. A lapokat bizony kikezdte az idő műfogsora, és Bendegúz is falatozott belőle nemrégiben. Ami megmaradt azt sok helyen elmosták a zsírfoltok. Ilyen balesetek megeshetnek, ha gyakran főz belőle az ember. Így aztán mielőtt feltennék egy receptet ki kell pótolnom a hiányzó részeket, és természetesen ki is próbálom az elkészült ételt. Emlékszem, a hájjal megkent paszulypudingból hiányzott egy tarajos merőkanálnyi szenderbabhab. Képzeljétek csak el mit szóltak volna az emberek, ha elkészítik, és nem olyan finom, mint amilyen valójában! Hát ezért nem könnyű a recepteket megírni, se innen se onnan.
Az otthon eseményeiről is írnék pár szót. Amikor 4 éve először voltam Jeromos Mágusnál tarkójósláson, akkor azt jósolta, hogy a jövőben valamikor látogatóm érkezik majd. Hát kedveskéim, Jeromosnak ismét igaza lett, hiszen tegnap meglátogatott egy kedves régi kollégám a düsseldorfi klinikáról. Az úriember nem más, mint Dr Gernőtéli Zoltán aki orrgravírozóként dolgozott a szomszédos épületben. Gyakran összefutottunk a kantinban, és jókat beszélgettünk, hiszen mindketten távolra vetett hazámfiai voltunk. Ő 1955-ben, fiatal pályakezdőként hagyta el Magyarországot, amikor az akkori rendszer megvádolta azzal, hogy mindenbe beleüti az orrát. Ezzel csak vesztett a haza, hiszen Düsseldorfban sok hálás páciens köszönhette neki az orrát.
Bevallom nagyon örültem, hogy ismét viszont láthattam, jókat beszélgettünk a régi időkről a klinikán. Azóta már ő is visszavonult, és pont egy Kalocsa közelében a Vörös Mocsárnál telepedett meg. Kész csoda, hogy eddig nem futottunk össze, igaz én már nem sokat mozdulok ki az otthonból. Akkor is főleg Rozi barátném telkére szoktunk kimenni egy kicsit víkendezni. Szóval Zoltán már nyugdíjba vonult, de hobbiként még most is szokott orrokat faragni, főleg a háziállatoknak. Nekem is hozott egy pár mintát, hátha megtetszik valamelyik lakónak. Felajánlotta, hogy Bendegúz csőrét is rendbe teszi, de a kis csirkefogó azon nyomban elillant, így ezt későbbre halasztottuk. Végül megkínáltam a híres-neves 40 soros csipkézett zsírcsíkjaimmal. Nagyon ízlett neki, és el vitt is magával egy kis ételhordóval a lápba. Megígérte máskor is meglátogat majd, amikor ideje engedi.
Szóval ez történt kedveskéim. Ti is láthatjátok, hogy Jeromos Mágus jóslatai mindig valóra válnak, vagy előtt, de utóbb egészen biztosan.

"Ismeri a múltat, és látja a jelent."