Előző hét péntekén indultunk, és meg kell mondjam aranyoskáim, Misi szinte semmit se változott, amióta egy hónapja találkoztunk. Persze ő is megnyugtatott, hogy én sem vesztettem semmit a fiatalos lendületemből, amit én mindig is a zsírnak tulajdonítottam. Mivel 3 napot is ott töltöttünk szállásra is szükségünk volt, amiről Misi régi cimborája Belzebub-Tellér Károly gondoskodott, aki törzsgyökeres Zágonyi lakos, ugyanis már legalább 6 hónapja ott lakik. Ezalatt az idő alatt rendkívül megkedvelte a falut, és a helybéliek fele is befogadta. Az ő házában rengeteg az üres szoba, amióta a felesége Özge elköltözött. Még Törökországi kiküldetése során ismerkedett meg vele, de sajnos az évek során megromlott a kapcsolatuk. Ezért is örül mindig, ha egy kis élet van a házban. Misit főképp szívesen látja, hiszen mindig kioktatja a főzés fortélyáról. Ottlétünk alatt is ő főzött, és be kell vallanom kedveseim, még nálam is ízletesebben készíti el a parányos zsírszirmokat! És ezt egy hölgynek nem könnyű elismernie.
Már este volt amikor megérkeztünk Zágonyba, így nem láttunk neki körbenézni. Nem is lett volna sok látnivaló, hiszen egy régi zágonyi szokás szerint a vásárokat kizárólag szombaton tartják. Első utunk a konyhába vezetett, ahol mindhárman kivettük a részünket a vacsorából, és el is fogyasztottuk. Károly sokat mesélt arról, hogy rengeteg dolog történt azóta mióta nem láttam. Ez már csak azért is igaz, mert most találkoztunk először. Persze rögtön megkedveltem, hiszen igazán barátságos volt, mintha már órák óta ismernénk egymást. Miután elfogyasztottuk a vacsorát kiültünk a teraszra, ahol főleg Misi háborús történeteit hallgattuk. Sajnos sokáig nem élvezhettük az izgalmas kalandokat, mivel már igen késő volt, és a moszkitók is támadásbe lendültek. Károly közös megegyezéssel úgy döntött, hogy térjünk nyugovóra.
Mivel igen hosszú a történet napokra bontva fogom kiírni a webnaplóra. Addig is itt egy fotó Misi barátjáról:
Belzebub-Tellér Károly
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése