A baromfi terror esete

Aranyoskáim, mikor Bendegúz annak idején hazahozta Berkenyét a csibékkel még nem hittem volna, hogy idáig fajul a dolog. A kis csirkék szépen felcseperedtek, és igen csak megerősödtek. Azóta rettegésben tartják az otthon lakóinak kis kedvenceit, sőt az otthon lakóit is. Úgy járnak kelnek az udvaron, mint a maffiózók. Gerberás Pál már kikötötte az ápolóknak, hogy ő addig nem hajlandó az épületet elhagyni, amíg be nem kerítik ezeket az agresszív csirkéket. Végül úgy oldották meg a dolgot, hogy Pálnak kerítettel egy kis részt, ahol nyugodtan iszogathatja a cirokteáját.
Sajnos nem volt mindenki ilyen szerencsés. Szegény Bölömbért addig zaklatták ezek a fekete kis ördögök, amíg már nem bírta tovább cérnával, és felugrott a költöztető teherautóra. Pont most költözött ki ugyanis Czimballaszt Armand, mert Berkenye kis lurkói folyton felrepültek az ablakpárkányára és ott pajkoskodtak. Szegény Armand többször is halálra rémült, amikor kipillantott az ablakán. Végül úgy döntött, hogy nem tud tovább félelemben élni, és átköltözik az Éjjeli harmat szeretetotthonba a város másik végébe.

az agresszorok

Róza új otthonra talál

Szerbusztok cukraim! Bizonyára észrevettétek, hogy Rózáról, az én kis spánielemről már elég régen nem írtam. Örülök, hogy nem hívtátok fel rá a figyelmemet, így magamtól emlékeztettem magam rá. Tudjátok ahogy telt az idő egyre kevesebbet tudtam foglalkozni vele, volt, hogy annyira megfeledkeztem róla, hogy hetekig nem adtam neki enni. Sajnos ettől kissé legyengült, de miután kapott Dr. Ming mágneses puffasztott rizsgalacsinjaiból már vidáman csóválta a fejét. A lányom a legutóbbi látogatásakor felajánlotta, hogyha nekem nem kell ő majd hazaviszi Rózát. Ennek örültem, hiszen így több időm marad Bendegúzra.  A képen épp a terepszínű ruhájában barátkozik vele. Nemrég vette a turkálóban, szinte teljesen beleolvad a környezetébe.

Egy kellemes kiruccanás esete

Ugyan az idő már lassan télbe fordul, Rozi barátnőm telkén még egész jó idő van, ezért úgy döntöttünk, hogy vele és Misivel kimegyünk egy kicsit napozni. Úgy döntöttem, hogy Bendegúzt is magammal viszem, hiszen az utóbbi időben embert próbáló megpróbáltatásokban volt része, ráfér a kikapcsolódás. Sajnos Rozikámnak az utolsó pillanatban le kellett mondania a dolgot, mert aznap nagyon magas volt a nátroncukra. Hiába, fiatalos megjelenése ellenére már ő is benne van az időben. Szerencsére minket biztosított arról, hogy menjünk csak nyugodtan a telekre, a kutyust addig bezárja a szekrénybe. 10-12 óra barangolás után találtunk is egy kellemes helyet, ahol megtelepedtünk. Misikém készített egy képet, amint éppen lefényképez engem. Amint láthatjátok azért már Rozikám telkén is érződik az idők változásának szele:

Kenesei párkánypörkölt bőséges zsírjában

Hozzávalók:

• két nyitásnyi ablakesszencia
• egy közepes méretű kenesei párkány
• egy tubus pajorpüré
• három marék martaléksó
• egy vaskos kalmárhagyma
• fél adag gyomlált gümjong zsír
• egy ízléses terítő és konyharuha

Elkészítés:
Helyezzük a párkányt egy mahagóniasztalra, egy recés élű késsel próbáljuk meg kettévágni. Mivel nagy valószínűséggel nem fog sikerülni, kérjük meg kedvenc ezermesterünket, hogy fűrésszel vágja tetszőleges darabokra nekünk. Az összekaristolt asztalt terítsük le a terítővel, majd tegyünk rá egy tálcát, arra pedig a párkányszeleteket. A tálca mellé nyomjunk ki egy jó nagy gubics pajorpürét. Egy kés hegyével vegyünk el belőle egy keveset, és kenjük rá az egyik párkányszeletre. Ezt a műveletet ismételjük meg az összes szelettel, kivéve az utolsót. Kis habozás után arra is kenjük rá a pajorpürét. Ezek után már nincs más dolgunk, mint folytatni a főzést. Fogjuk az ablakeszenciát, és ne nyissuk ki. Tegyük a tálca mellé, mert később még szükségünk lesz rá. Vegyünk elő egy konyharuhát, és egy adag felesleges evőeszközt. Tetszőleges módszerrel építsünk belőle sátrat a tálca fölé ezek segítségével. Ha ezzel kész vegyünk nyissuk ki az ablakeszencia üvegcséjét, majd gyorsan tegyük a sátor alá. Fontos, hogy a párkányra nehogy ráöntsük, mivel rendkívül mérgező! Hagyjuk neki egy percet, hogy kifejtse a hatását, majd gyorsan hajítsuk ki az ablakon. Ha senkit nem találtunk el utánadobhatjuk a konyharuhát is. Mivel a mérgező eszenciával átitatott párkány nem lenne fogyasztható, ezért tegyük a kamrába, és hagyjunk neki egy hónapot, hogy kiszellőzzön. Ha ezek után nem feledkeztünk meg róla vegyük ismét elő, és folytassuk a recept elkészítését. Egy előre odaégetett serpenyőbe dobjuk bele a gümjong zsírt, hadd sercegjen. Amíg ez tart vágjuk össze a kalmárhagymát és keverjük össze a párkánydarabokkal. Az így elkészült egyveleget dobjuk a serpenyőbe, majd alaposan szórjuk meg martaléksóval. Süssük addig, amíg jól meg nem pörkölődik. Ha akarjuk nyomhatunk a tetejébe a pajorpüréből, ha még maradt, és úgy tálaljuk a gyanakvó vendégeinknek.

A Bendegúz elleni merénylet esete

Kedveskéim, ismét egy történetet osztanék meg veletek. Nemrégiben írtam Teréz kajla kakasáról, Bircikéről, aki megkörnyékezte az én makulátlan becsületű Bendegúzomat. Igen erélyesen meg is mondtam Teréznek a véleményemet, hogy többet ne lássam a tékozló jószágát Bendegúz körül. Úgy tűnik ezt ő hadüzenetnek vette, mert egy igen galád gaztettet követett el, aminek még a gondolatára is ökölbe szorul a homlokom!
Kifigyelte ugyanis, hogy Bendegúz igen csak szereti a pattogatott kukoricát, és ördögi tervet eszelt ki. Egy jókora hungarocell darabot dobott be Bendegúz mellé, aki mit sem sejtve jóízűen lakmározni kezdett belőle. Mire észrevettem, már fel is püffedt a begye rendesen. Szomorú látvány volt kedveskéim, úgy nézett ki szegénykém, mint egy labda. Egy szót sem bírt szólni, csak úgy pislogott a szemeivel. Szerencsére éppen látogatóban volt nálunk Jottányi Teodor, aki nyugalmazott portás volt a belgyógyászaton. Ő azonnali beöntést javasolt Bendegúznak. Ungvári Igor előhozta a sufniból a locsolócsövet, és egy kis fúvókával összecsatlakoztattuk Bendegúz csőrével. Megmondom kedveskéim, eleinte nem viselte túl jól a dolgot, de később elájult, így már nyugodtan tölthettük bele a sós oldatot. Másfél liter után Teodor megfogta Bendegúzt, és egy határozott Henrich nyomással kipréselte a begyéből a sok vizet. Ezzel együtt a hungarocell is távozott, és Bendegúz ismét visszanyerte régi formáját. Miután magához tért hálából alaposan összecsipkedte szegény Teodort, aki sietősen távozott az ólból. Én a magam részéről annyira hálás voltam neki, hogy nekiadtam a frissen kisült zsírcsermely befőttemet. Szerencsére holnap Teréz forró kakasát is elviszi a lánya, így remélhetőleg nem kell egy darabig attól tartanom Bendegúzt zaklatni fogják.

Zsírban gőzölt csirkepocsolya karalábékupolával

Ezt a receptet a minap hallottam, amikor lementem Lajkó Pandi henteshez. Tudjátok kedveskéim, ő a Fülöp-szigetekről érkezett, hogy itt űzze tovább mészárosmesterséget. Igazán kedves ember, de sajnos 4 év alatt még mindig nem tanult meg magyarul, így a receptet is csak lerajzolva tudta átadni. Ezért előfordulhat, hogy helyenként félreértelmeztem, de még így is igen ízletesre sikeredett a belőle készített falatoznivaló.

Hozzávalók:

• egy átlagos csirkenyakhát
• fél vakarék illózsír
• három őrlésnyi lajbiszegi verges parádum
• négy-öt rosált karalábékupola
• fél doboz reszeletlen mandragulya
• két pohár szintetikus narancslé

Elkészítés:

Tegyünk egy lábast a padlóra, és a tetejére egy szitát. Dobjuk a szitába az illózsírt, majd lábbal néhány határozott mozdulattal préseljük át rajta. Vonakodva vegyük le a szitát, és ütögessük ki belőle a megmaradt zsírt. Vigyázzunk, hogy a zsíros lábunkkal meg ne csússzunk a padlón a hirtelen mozdulatok miatt. Hogy ezt megelőzzük érdemes a padlót liszttel behinteni. A zsírtól teljesen eltömődött szitát tegyük félre, mert így már semmi hasznát sem vesszük. Helyette tegyünk egy szűrőt a lábasba, abba pedig a csirkenyakhát jelentős részét. Még ott helyben dinszteljük be a parádummal, és reszeljünk rá a reszeletlen mandragulyából. Ha reszeltet vettünk az se baj, legalább rögtön rátehetjük. Ha ezzel megvagyunk tegyünk a fazékra egy fedőt, és helyezzük rá másfeles lángra. Ha kedvünk tartja figyelhetjük ahogyan az illózsír gőzében gőzölődő csirke lassan megpocsolyásodik. Túl sokat ne időzzünk a fazék mellett álmélkodva, mert még meg kell főzni a karalábékupolákat is. Ehhez egy kisebb edénybe töltsünk egy pohár narancslevet. Fontos, hogy kizárólag színezékekben és mesterséges aromákban gazdag narancslevet használjunk, aminek a gyümölcstartalma 0% alatt van. A másik pohár narancslevet nyugodtan megihatjuk ha már nagyon szomjasak vagyunk, de persze csak ha nem féltjük az egészségünket. A karalábékupolákat minden további nélkül főzzük narancssárgára. Mire ez megvan addigra már a másik edény alján is ott van az ízletes csirkepocsolya. A szűrőben maradt csirkenyakhátat nyugodtan kidobhatjuk, vagy a kevésbé kedvelt rokonainknak fel is szolgálhatjuk. Az ízletes csirkepocsolyát öntsük a karalábékupolára, és egy két reszeletlen mandragulyával díszítsük. Azok, akik túl kényelemesek, és reszelt mandragulyát vettek, azok az ételt szabadkozva tálalják.

Bendegúz különös hódolójának esete

Kedveskéim igen furcsa dolog történt nemrégiben az otthonban. Teréz lánya, Hedvig elhozta megőrzésre a kakasát Bircikét. Már elsőre láttam, hogy valami nincs vele rendben. Először csak azt hittem, hogy túlzottan piperkőc, de rájöttem valódi szándékára, amikor megkörnyékezte az én Bendegúz kakaskámat! Ott illegette magát előtte, és megpróbálta felkelteni az érdeklődését. Mikor mögé osont, hogy valami csintalanságot műveljen rögtön megértettem mi a helyzet! Ez a Bircike is olyan, mint Hombót Henrik bácsikám, aki egy kissé fura volt, ha értitek aranyoskáim mire gondolok. Természetesen rögtön közbeléptem, miután lefőtt a mondrós zsírlevem. Csak nem hagyhattam ott, hogy kozmás legyen a széle, ezt Bendegúz is biztosan megértette. Felkaptam Bircikét, és visszavittem Teréznek hiába tiltakozott olyan hevesen.  Megmondtam neki, hogy tartsa féken a ferde hajlamú kakasát, mert ha megint meglátom Bendegúz környékén nem állok jót Ungvári Igorért! Ezen persze úgy felháborodott, hogy rögtön egy szavamat se hitte el azonnal. Azt mondta, hogy csak kitaláltam, mert Bendegúz puhány baromfi! Na hiszen, láttam amit láttam! Ezentúl rajta tartom a szemem, nehogy valami huncutságot műveljen az én hőn szeretett kakaskámmal. Remélem nem marad itt sokáig Bircike.

Bircike - Teréz furcsa kakasa

Tokatöpörtyű könnyen elkészítve

Gyakran előfordul, hogy szeretnénk összeütni egy könnyű esti vacsorát a fél család részére. Ilyen helyzetekre ajánlom a tokatöpörtyűt.

Hozzávalók:
- két demzsely paracai viszkosztsajt
- egy nagy adag félzsíros gácsértoka
- három közepes rozsomák    farok
- Fügéné Kondor Ingrid-féle zsírfortély

Még mielőtt bármihez hozzákezdenénk, lássunk neki az étel elkészítéséhez. A rozsomákok farkát vágjuk le, majd gondosan rejtsük el a tetemeket olyan helyre, ahol az állatvédők nem találhatnak rájuk. Hasznos lehet, ha van olyan ismerős, mint Ungvári Igor, aki bármit el tud intézni. A megmaradt rozsomákfarkakat dobjuk bele egy melegítetlen serpenyőbe, és öntsük rá a zsírfortélyt. Amíg a serpenyővel nem történik semmi, a gácsértokát vágjuk fel tetszőleges térbeli alakzatokra. Elővigyázatosak le is darálhatják, hiszen a a gácsértokában maradhatnak csőrdarabok, amik igen kemények, és bemehetnek az ember fogai közé. Ha ez megvan tegyük a serpenyőt a rozsomákfarkakkal a tűzre, és lassan morzsoljuk rá a viszkosztsajtot. Hagyjuk egy jó 17 percet pörcögni, majd tegyük bele a tokatöpörtyűt. Addig süssük, amíg a színe szép opálos nem lesz. Ha kész van vegyük ki a tokatöpörtyűket a serpenyőből. A rozsomákfarkakat nyugodtan kidobhatjuk hiszen csak az ízük miatt volt rájuk szükség. A tokatöpörtyű igen laktató, és könnyű étel. Szinte bármilyen körettel fogyasztható, amit a jó ízlés, és a családunk megenged.

Dr. Ming mágneses esete

Tudom kedveskéim, hogy már alig várjátok, hogy új receptet olvashassatok, de arra még várhattok is egy darabig. Barcy Schmalz receptes könyvét teljesen kimerítettem, a saját receptjeim közül pedig még nem jegyeztem le mindet. Hogy addig se unatkozzatok leírom nektek az otthon egyik nemrég beköltözött lakójáról, Dr. Mingről.
Pont két éve érkezett az Őszi alkonyba, de egy órával előtte már mindenki lázban égett, ugyanis akkoriban éppen a cserszegi szömörjárvány tombolt az otthon lakóin. Az otthon orvosa, Jántási Iván is éppen betegállományban volt, így aztán csak az ápolók ápoltak minket. Nagy szerencsénkre Dr. Ming olyan hirtelen toppant be, mint borult égből a villámcsapás. Nem teketóriázott sokat a bemutatkozással, hiszen látta a zumzeit-ot. Még ki se csomagolt, de azonnal elővette táskájából a mindig kéznél tartott mágneses marharolókat. Páran visszakoztak, de biztosított minket arról, hogy ez majd rendbe hoz minket. Megettük, és csodák csodája három nap múlva meg is gyógyultunk, miután megkaptuk a gyógyszereinket. Azóta Dr. Ming gyógyhatású mágneses ételeiről örömódákat zengenek az otthon lakói. Jogosan kérdezhetnétek kedveskéim, hogy egy ilyen csodás kínai gyógyító hogyan került Magyarországra.  Ennek bizony hosszú története van, de csak röviden mondom el.
Dr. Ming Po Lao 1914-ben látta meg a napvilágot, amikor születése után kivitték a mezőre. Már akkor erősen magába szívta a tarló illatát, és ez megalapozta benne a természet iránti tiszteletet. Fiatal éveiről nem sokat mesélt, hiszen nem tartottak sokáig. 1937-ben bevonult a seregbe. Három évig szolgált, mint gránátszedegető. Ehhez a művelethez egy erős mágnest használt, aminek már akkor felfedezte a gyógyhatását. Egy katonatársa súlyos lépmenést kapott, de az ételbe kevert mágnesdarabok egy hónap alatt ripsz-ropsz rendbe hozták. Ezek után Dr. Ming a tábori szakáccsal vállvetve egy sor bakát gyógyított ki a nyavalyáikból. Sajnos igazán nem teljesedhetett ki ebben a tevékenységében, ugyanis tapasztalatlansága miatt 1940-ben fegyvert adtak a kezébe, és ő is teljes gőzzel hadba indult. Így történt hogy 1941-ben Magyarországon hadifogságba esett. Ezen ő maga is meglepődött, hiszen ő Kína megszállása ellen küzdött. A hadifogoly táborban hamar felfigyeltek a tehetségére, amikor egy fogolytársát meggyógyította a titokban főzött mágneses gyíkfarokteájával. A fogva tartói nemsokára szabadon engedték, és még azt is hagyták hogy a tábor keretein kívül folytassa praxisát. Azóta Dr. Ming szabadon gyakorolja áldásos mágneses gyógytevékenységét.

Dr. Ming Po Lao a háború idején

A zágonyi kirándulás esete - 3. nap

Másnap Károly kikísért minket a vasútállomásra. Már a jegyvásárlás is kissé bonyodalmas volt, hiszen a pénztáros hölgy mindenáron megpróbált ránk sózni egy drága jegyet. Bizony mondom, nem akarta elhinni Misikémről, hogy már elmúlt 65 éves. Hiába, olyan fiatalos, hogy szinte senki sem nézné ki belőle, hogy annyi idős, amennyi akkor lesz amikor éppen megkérdik. Végül előkerült Misi személyije, és sikerült tisztázni a helyzetet. Miután felszálltunk a vonatra, még egy ideig figyeltük, ahogy Károly rosszallóan nézi a fiatalokat. Szinte le lehetett olvasni az arcáról, ahogy azt kérdi: "hová fejlődünk?" Bizony, neki nem sikerült megbarátkoznia a modern kor vívódásaival.
A vonatutunk viszonylag eseménytelen volt, amíg ki nem derült, hogy Galacsintágasnál lesz egy átszállás! Ráadásul csak 300 másodperc lesz elérni a másik vonatot, mivel az eleve hamarabb indul, hogy behozza az előre tervezett késést. Ezt egy rendkívül kedves fiatal hölgytől tudtuk meg, akivel egy kabinban utaztunk. Még indulás előtt elegyedtem vele társalkodásba, és meg kell hogy mondjam igen szimpatikus volt. Ezen felül volt benne valami rettentő ismerős! Mikor megkérdeztem a leánykori nevét kiderült a turpisság nyitja: a teljes neve Kurbuliáné Buhám Beáta! Misi nagyon megörült mikor ezt meghallotta, hiszen Dr. Buhám Béla második lánya! El is mesélte neki, hogy a Buhám Bélával bajtársak voltak a háborúban. Na de én sem voltam ám rest a dicséretekkel, hiszen a doktor úr már nem egyszer meggyógyította Rozi barátnőm pajkos kutyáját. Az idő hátrelévő részében Misi a doktor úrral átélt közös kalandjairól mesélt, különös figyelmet szentelve a malajkai harcoknak. A történetnek már nem érhetett  a végére, hiszen a vonat megállt, és elkezdődött a vesszőfutás. Sajnos a bokaemelkedésem miatt én nem tudtam olyan gyorsan futni. Ekkor Misinek eszébe jutott egy furfang, és gyorsan elrohant. Először megijedtem, hiszen nem tudtam mit tervez, de azonnal megértettem, amint megtudtam miről van szó. A tőle egy méterre lévő kis csomagszállító kocsit hozta oda hozzánk, azt mondta pattanjak fel rá, Beátának pedig kiadta az instrukciót hogy húzzon. Misi fiatalos lendülettel irányította a műveletet, és ennek  köszönhetően 3 perc alatt meg is tettük a 10 méteres távot a két vonat között.
Végül sikeresen átszálltunk a másik vonatra, igaz Beáta kissé kimerültnek tűnt, és Misi történeteit se hallgatta már olyan érdeklődéssel. Mikor megérkeztünk Kalocsára elbúcsúztunk Beátától, és meghagytuk neki, hogy adja át üdvözletünket az édesapjának. Misi még beugrott egy rövid csevejre Ungvári Igorral, de 3 óra múlva már utazott is tovább Lesencetomaj felé.
Összességében igazán remekül éreztem magam, és remélem még sok ilyen remek alkalom lesz, amikor Misivel kicsit kiruccanhatunk a szürke hétköznapokból.

A zágonyi kirándulás esete - 2. nap

Elnézést a kimaradásért kedveseim, majdnem onnan folytatom a történetet, ahol a múltkor abbahagytam. Másnap szombatom hármasban nekiszedtük a lábunkat a falunak. Ahhoz képest, hogy tegnap milyen kihalt volt, most csak úgy förögtek az emberek! Először megnéztük a bunkerárusok standját. Nem mondom kedveseim jó kis bunkerek voltak köztük, többféle színválasztékkal. Először úgy terveztem, hogy veszek egyet a sufni helyére, de Misi lebeszélt róla, mert szerinte a vonaton nem engedték volna hazavinni. Már kicsit bánom, hogy hagytam magam lebeszélni róla, mert Ungvári Igor biztosan haza tudta volna vitetni. Na sebaj, a sufni most sem olyan rossz, igaz egy kicsit nehéz volt összeszedni a robbantás után.
Ezután a helyi bortermesztők sátra következett. Igazi különlegességek voltak itt, amiket a szőlő gyökeréből készítettek. Károly nagy ínyenc révén úgy döntött, hogy megfeneklik itt, de nekünk meghagyta, hogy csak nyugodtan nézelődjünk. Ezután Misikémmel kettesben folytattuk a nézelődést. Sok érdekességet láttunk, a teljesség igényével. A legérdekesebbek talán az ecsedi kölesvárók voltak, akik egy régi hagyomány őrzői. Minden évnek ezen a napján várják, hogy Ecsedről meghozzák a kölest. Egy ideig Misivel is csatlakoztunk a várakozókhoz, majd továbbálltunk.
Ami ezután következett, arra most is remegő kézzel emlékezek vissza! Miközben a zágonyi asztalosok előadását néztük véletlenül ráléptem egy bámészkodó lábára. 15 perc után leugrottam róla, és bocsánatot is kértem tőle. Sajnos nem sok foganatja volt, hiszen mint később Károlytól megtudtuk, az illető a falu hírhedt bajkeverője Búgó Pista volt! Szóval ahelyett, hogy szó nélkül hagyta volna a dolgot, rondán rámförmedt, hogy "Mi van mama, nem bír a lábával?" Ettől annyira megijedtem, hogy azon nyomban elgondolkoztam. Szerencsére az én Misikém nyomban a segítségemre sietett! Az összecsukható fakanállal, amit mindig magánál hord, akkorát vágott Pista hónaljára, hogy azonnal nevetőgörcsben tört ki. Tudniillik Búgó Pista egyetlen gyengéje ha csiklandozzák, és a hónalján a legkisebb érintés is súlyos csiklandáshoz vezet. Egyes szemtanúk szerint ez a csirkefogó még 5 perc múlva is a földön fetrengett. Ne féljetek, többet nem mert packázni velünk! Mikor a borsátorban ismét találkoztunk, még Károly is elámult Misi vitézségén. Hát bizony, ő igazi gallér, aki mindig a bajba jutott hölgyek segítségére siet, ha épp ráér.

A zágonyi kirándulás esete - 1. nap

Szerbusztok kedveseim! Egy ideje megint nem írtam, de megvolt rá az okom, ugyanis kifordultam a régi kerékvágásból! Pár napja, mikor Misivel leveleztünk a komputeren megemlítette, hogy vásár lesz Zágonyban, ahová szívesen elmenne, és megkérdezte, hogy lenne-e kedvem vele tartani! Nagyon megörültem neki, hiszen régen nem mozdultam ki az otthonból. Csak Rozi telkére szoktunk néha kimenni egy-egy egészségügyi sétára, de azok se szoktak egy hétnél tovább tartani.
Előző hét péntekén indultunk, és meg kell mondjam aranyoskáim, Misi szinte semmit se változott, amióta egy hónapja találkoztunk. Persze ő is megnyugtatott, hogy én sem vesztettem semmit a fiatalos lendületemből, amit én mindig is a zsírnak tulajdonítottam. Mivel 3 napot is ott töltöttünk szállásra is szükségünk volt, amiről Misi régi cimborája Belzebub-Tellér Károly gondoskodott, aki törzsgyökeres Zágonyi lakos, ugyanis már legalább 6 hónapja ott lakik. Ezalatt az idő alatt rendkívül megkedvelte a falut, és a helybéliek fele is befogadta. Az ő házában rengeteg az üres szoba, amióta a felesége Özge elköltözött. Még Törökországi kiküldetése során ismerkedett meg vele, de sajnos az évek során megromlott a kapcsolatuk. Ezért is örül mindig, ha egy kis élet van a házban. Misit főképp szívesen látja, hiszen mindig kioktatja a főzés fortélyáról. Ottlétünk alatt is ő főzött, és be kell vallanom kedveseim, még nálam is ízletesebben készíti el a parányos zsírszirmokat! És ezt egy hölgynek nem könnyű elismernie.
Már este volt amikor megérkeztünk Zágonyba, így nem láttunk neki körbenézni. Nem is lett volna sok látnivaló, hiszen egy régi zágonyi szokás szerint a vásárokat kizárólag szombaton tartják. Első utunk a konyhába vezetett, ahol mindhárman kivettük a részünket a vacsorából, és el is fogyasztottuk. Károly sokat mesélt arról, hogy rengeteg dolog történt azóta mióta nem láttam. Ez már csak azért is igaz, mert most találkoztunk először. Persze rögtön megkedveltem, hiszen igazán barátságos volt, mintha már órák óta ismernénk egymást. Miután elfogyasztottuk a vacsorát kiültünk a teraszra, ahol főleg Misi háborús történeteit hallgattuk. Sajnos sokáig nem élvezhettük az izgalmas kalandokat, mivel már igen késő volt, és a moszkitók is támadásbe lendültek. Károly közös megegyezéssel úgy döntött, hogy térjünk nyugovóra.
Mivel igen hosszú a történet napokra bontva fogom kiírni a webnaplóra. Addig is itt egy fotó Misi barátjáról:

 Belzebub-Tellér Károly

Kontár bácsi édes-jeges zsírmeglepetése

Kedveseim! Ugyan a nyár vége lassan közelebb van mint az ősz eleje, a hőségnek még koránt sincs vége. Éppen ezért megosztok veletek egy igazi hűs csemegét, ami segíthet a zsírfagyasztó meleg elviselésében.

Hozzávalók:
- 2 kocka halasztó
- három csipet sós cukor
- 3 korty szárított tojás
- gyorsfagyasztott jégkockák
- kaptafán érlelt pörkölt víz

Elkészítés:
Vegyük elő a 2 kocka élesztőt és tegyük a napra őket, velük később foglalkozunk. A pörkölt vizet öntsük egy tepsibe és adagoljuk hozzá a 3 korty szárított tojást. Nagyon fontos, hogy a tojás még véletlenül se legyen friss! Az aromáját éppen a szárazsága és a különlegesen pikáns illata adja. A sós cukrot csak módjával szabad hozzáadni. Nem szabad 3 csipetnél kevesebbet használni, viszont szigorúan tilos 3 csipetnél többet használni! Mindenki számolja ki, hogy mennyit érdemes ennek tükrében tehát hozzáadni. Ha mindezekkel meglennénk, akkor jöhet némi rafinéria! Nézzük meg, hogy az élesztők még valóban hűek-e a nevükhöz. Ha már nem, akkor szerencsésen elkészült a halasztónk. A két kockát apróbb gömbökre vágva dobjuk bele a tepsibe. Ez után vegyük ki a gyorsfagyasztott jégkockákat a hűtőből és várjuk meg, hogy ne olvadjon ki. Óvatosan hámozzuk meg őket, hogy csak a jég maradjon rajta, a kocka már ne. Ha mindezzel meg vagyunk nyugodt szívvel dobhatjuk bele a tepsinkbe. A csodát rakjuk bele a hűtőbe és várjunk egészen télig, ugyanis csak akkor mutatkozik meg ennek jeges finomságnak az igazi zamata, hogy ha áramtalanított hűtőt használunk.
Jó étvágyat és kellemes hűsölést kívánok!

A jelen eseményeinek esete

Szerbusztok drágáim! Bizony megint annyi minden történik az otthonban, hogy egyszerűen nincs időm újabb recepteket feltölteni. Igaz a nagy részüket Barcy Schmalz - Szegény ember zsírral főz című recepteskönyvéből írtam, de az sem olyan egyszerű dolog ám. Sajnos a könyv utolsó kiadása 1949-ben jelent meg a Terpentin kiadó gondozásában. A lapokat bizony kikezdte az idő műfogsora, és Bendegúz is falatozott belőle nemrégiben. Ami megmaradt azt sok helyen elmosták a zsírfoltok. Ilyen balesetek megeshetnek, ha gyakran főz belőle az ember. Így aztán mielőtt feltennék egy receptet ki kell pótolnom a hiányzó részeket, és természetesen ki is próbálom az elkészült ételt. Emlékszem, a hájjal megkent paszulypudingból hiányzott egy tarajos merőkanálnyi szenderbabhab. Képzeljétek csak el mit szóltak volna az emberek, ha elkészítik, és nem olyan finom, mint amilyen valójában! Hát ezért nem könnyű a recepteket megírni, se innen se onnan.
Az otthon eseményeiről is írnék pár szót. Amikor 4 éve először voltam Jeromos Mágusnál tarkójósláson, akkor azt jósolta, hogy a jövőben valamikor látogatóm érkezik majd. Hát kedveskéim, Jeromosnak ismét igaza lett, hiszen tegnap meglátogatott egy kedves régi kollégám a düsseldorfi klinikáról. Az úriember nem más, mint Dr Gernőtéli Zoltán aki orrgravírozóként dolgozott a szomszédos épületben. Gyakran összefutottunk a kantinban, és jókat beszélgettünk, hiszen mindketten távolra vetett hazámfiai voltunk. Ő 1955-ben, fiatal pályakezdőként hagyta el Magyarországot, amikor az akkori rendszer megvádolta azzal, hogy mindenbe beleüti az orrát. Ezzel csak vesztett a haza, hiszen Düsseldorfban sok hálás páciens köszönhette neki az orrát.
Bevallom nagyon örültem, hogy ismét viszont láthattam, jókat beszélgettünk a régi időkről a klinikán. Azóta már ő is visszavonult, és pont egy Kalocsa közelében a Vörös Mocsárnál telepedett meg. Kész csoda, hogy eddig nem futottunk össze, igaz én már nem sokat mozdulok ki az otthonból. Akkor is főleg Rozi barátném telkére szoktunk kimenni egy kicsit víkendezni. Szóval Zoltán már nyugdíjba vonult, de hobbiként még most is szokott orrokat faragni, főleg a háziállatoknak. Nekem is hozott egy pár mintát, hátha megtetszik valamelyik lakónak. Felajánlotta, hogy Bendegúz csőrét is rendbe teszi, de a kis csirkefogó azon nyomban elillant, így ezt későbbre halasztottuk. Végül megkínáltam a híres-neves 40 soros csipkézett zsírcsíkjaimmal. Nagyon ízlett neki, és el vitt is magával egy kis ételhordóval a lápba. Megígérte máskor is meglátogat majd, amikor ideje engedi.
Szóval ez történt kedveskéim. Ti is láthatjátok, hogy Jeromos Mágus jóslatai mindig valóra válnak, vagy előtt, de utóbb egészen biztosan.

"Ismeri a múltat, és látja a jelent."

Egy súlyos bal esete

Kedveskéim súlyos baleset ért a minap. Tudjátok, éppen a tavasz előtti nagytakarítást végeztem, amikor függönyvasalás közben véletlenül kiestem az ablakon! Nem estem túl nagyot, hiszen csak egy méterre van a földtől, de így is szépen bukfenceztem. Az a piszok Teréz meg is jegyezte, hogy ezzel a mutatványommal be is nevezhetnék a szenior olimpiára. Na hiszen, pont ő beszél, aki még attól is fél ha egy létra átmegy előtte az úton. Ezért is voltam ilyen sokáig távol, hiszen a lábadoztam a bokámmal a kórházi ágyon.

A gyomorproblémák esete

Nagyon röstellem kedveskéim, hogy ilyen régóta nem írtam recepteket, de most sem fogok. Sajnos rettentő gyomorproblémák gyötörtek az utóbbi napokban, nagyon püffedtem is miatta. Minden akkor kezdődött, amikor megettem Dr. Ming mágneses szecsuani csirkéjét. Persze ez önmagában nem lett volna gond, hiszen Dr. Ming világ szerte ismert gyógyhatású ételeiről. Én viszont elkövettem azt a hibát, hogy a csirkét szalonnaszószos zsírpalacsintába göngyöltem. De higgyetek nekem aranyoskáim, olyan kis soványnak nézett ki az a csirke, nem volt azon egy csepp zsír se. Így már rögtön a fogamra való lett, volt is nagy dínom-dánom, de azt hiszem megfeküdhette a gyomromat. Estére szörnyű májgörnyedést kaptam, és a gyomrom is ide-oda görcsögött. Dr. Ming sajnos nem tudott segíteni rajtam, hiszen egy második adag mágneses szecsuani csak rontott volna a helyzeten. Végül Ungvári Igor javasolta, hogy menjek el Jeromos mágushoz gyomorrontás-levételre.
Nem volt ismeretlen előttem ez a név, hiszen gyakorta látogattam Alexander Jeromost, vagy ahogy mindenki ismeri Jeromos mágust. A fontosabb döntések után gyakran felkeresem, hogy eligazítson az élet útelágazásaiban. Ő jósolta nekem, hogy valami félzsíros ételt fogyasszak. Nem is voltam rest, elmentem a vegyesboltba, és vettem egy kis Takácsné kolbászt. Otthon meg is sütöttem teljes kiőrlésű zsírban, azóta azt eszem, és a gyomrom is szépen rendbe jött. Vigyázzatok magatokra kedveskéim, ti se egyetek zsírral mágneses csirkét!

A Facebook esete

Bizony kedveseim, ismét közzé teszem a mondanivalómat a világhálón, hiszen nagy sérelem ért. A múltkor amikor a lányomék meglátogattak, velük tartott az unokám, a kis Ödön egyik játszópajtása  Kondér Jocó is. Neki is megmutattam a tudományomat a komputeren, erre ő kikacagott. Azt mondta, hogy ezt az iwiwet már senki se használja, hanem mindenki a Facebookon van rajta. Megmondom őszintén először kicsit megharagudtam rá, de aztán rá kellett jönnöm, hogy igaza van. Mivel én sosem hagytam, hogy magam mögött hagyjam az időt, nyomban megkértem Ungvári Igort, hogy regisztráljon be engem erre a közösségi webhálóra.
Mikor beléptem nagyon meglepődtem, hiszen eltűnt az összes ismerősöm, akiket nagy nehezen felkutattam. Igor persze kiigazított, hogy ez így van rendjén, hiszen itt újra fel kell építenem a kapcsolataimat. Nem is tétlenkedtem, rögtön bejelöltem pár régi kedves ismerősömet, meg a rokonokat. Később ismét rákattintottam az oldalra, és ami ott várt, az nem hitt a szememnek! Azt írták, hogy engem feljelentettek, mert olyan embereket jelöltem ki, akiket nem ismerek. Már a feltételezés is sértő, hiszen bár az arcmemóriám nem túl jó, a névmemóriám sem a legjobb. Csak tudom, hogy kit ismerek, meg kit nem! Honnét tudnák a Facebook szerkesztők ezt? Az meg végképp mindennek a teteje, hogy még fel is jelentettek érte! Mint a szocializmusban, ahol még a szomszédokat is fel kellett jelenteni, ha egy falat zsírt rejtettek a hónuk alá.
Nem hagytam, hogy a kezdeti lelkesedés elvigye a jókedvemet, tovább keresgéltem az ismerőseim után. Nem tartott sok időbe, és újabb üzenet várt: egy hétre megtiltották, hogy bejelöljem az ismerőseimet! Na nem baj, úgyis le kellett mennem a boltba egy kis menyétlépért.
Mire visszaértem letelt a büntetésem, és ismét nekiláttam a kapcsolatok újragyűjtésének. Most még jobban igyekeztem, hogy ne jelöljek be olyan embert, aki nem ismer. Erre mit csináltak a szerkesztők? Kitiltottak 40 napra! Hát hallottatok már ilyet kedveskéim? Hát miféle közösségi hálózat, ahol még az ismerőseit se jelölheti be az ember? A feljelentők meg szégyelljék magukat, hogy tisztességesen idős hölggyel így bánnak.
Na persze nem maradt bennem tüske, a weblapot továbbra is látogatni fogom. Ti nyugodtan bejelölhettek kedveskéim, majd utólag elmesélitek, hogy hol ismertek, és honnan láttatok.

Ungvári igor esete a fenyővel - 2. rész

Szenteste mind lefeküdtünk sziesztázni Igort is beleértve, de pár félóra után rettenetes ordibálásra ugrottunk ki az ágyból. "Szakasz sorakozó! Igazodj! " - záporoztak az utasítások Ungvári Igor szájából, aki egy szál gatyában állt a folyosón.
Erről a laktanyalátogatós időszakom jutott az eszembe. Az ijedtségtől néhányan hozzávágtuk, ami a kezünk ügyébe került. Én a kedvenc zsírlapító mángorlófámat, Konsztansztineszku Ibolyka a kínai fapapucsát, Settenkedő Pál pedig jobb híján az ágytálat dobta neki, sajnos a tartalmával együtt.
Még szerencse, hogy igazgató úr idejében riasztotta az orvosi gárdát a kórházból, mert már kezdtek nagyon elszabadulni az indulatok. Jöttek is azok, de alig tudták leteríteni szeretett ötszázezermesterünket, akinek bizonyára a félszemű Vályogvethő Gizi - azóta már legális - házi főzésű pálinkája árthatott meg. Végül tisztességesen felöltöztették, még egy fehér anorákot is kapott. Az injekció helyett viszont a zsírmángorlófámmal nyugtatták meg. Ezután a megregulázott Igort mentővel elszállították.
Elég szomorúak voltunk, hiszen a fenyőt így nekünk kellett felállítani. Eddig mindig Igor csinálta, de szerencsére nélküle is megoldottuk. Mindig más tartotta a fát, és hogy el ne dőljön, két óránként váltottuk egymást. Csak Balzamár Margitkát hagytuk ki, mert neki úgy reszket a mindene, hogy lepotyogtak volna a díszek a fáról. Végül aztán rendben el is múlt a karácsony és Igort is hazaengedték, de gyanítom, hogy még nincs minden rendben. A karácsonyi bekeretezett csoportképet úgy felszegezte a falra, hogy csak a szeg maradt meg. Na de az már megint egy másik történet, és most nincs kedvem leírni, meg máskor sem.

Ungvári igor esete a fenyővel - 1. rész

Vannak itt történések az otthonban, de nincs kedvem mindent leírni, mert eléggé remeg a kezem amióta csak 5 fokig fűtik az otthont. 5°C is csak azért van, hogy be ne fagyjon a cső, mert akkor berepedezik, és nem lehet majd tartani ezt a meleget. Mondjuk így meg mi repedezünk be, de hát az nem olyan fontos. A nagyobb történések azért csak ki kívánkoznak belőlem.
Nagy bánat ért minket a minap aranyoskáim, még karácsony előtt történt a dolog. A karácsonyi fenyőfa beszerzéssel köthető össze, hogy egy időre elveszítettük Ungvári Igor ötszázezermesterünket. Úgy esett, hogy Igor elment fenyőfát vételezni a közeli akácosba. Na nem csak úgy lopni, hanem hivatalosan. Szeretett polgármesterünk Harács Viktor, és a jegyző Azenyim Ferenc megengedte, hogy idén az, otthon nehéz anyagi helyzetére való tekintettel, az akácosból elhozhassunk egy fenyőt. Az akácos Briganti Ödöné, a polgármester unokatestvéréé, így nem ütközött különösebb jogi akadályokba a dolog. Kicsit furcsállottam, hogy Igor pont az akácosból akar fát hozni, de az akác is tüskés meg a fenyő is, gondolom ebből gondolta, hogy ott is talál majd fenyőt. Pedig hát gondolhatta volna, hogy ott bizony nincs fenyő, mert telepített akácos az. Ez tévedés lett minden probléma eredője.
Ungvári Igor még két nappal karácsony előtt elindult az akácosba fenyőfáért. Vártunk, vártunk, de csak nem jött vissza. Már eltelt egy nap, mire szenteste előtt megjelent valami féloldalas fenyőszerűséggel. Hát aranyoskáim nem igazán tudtuk megállapítani, hogy a fenyő hozza őt, vagy ő hozza a fenyőt úgy beivott valahol! Másra nem tudok gondolni, mint hogy kocsmárosné, a félszemű Vályogvethő Gizit fenyő végkiárusításán szerezte tűzifahasgátassal. Csak ott láttam efféle rusnya fenyőket! Ez még nem is lett volna baj, de a nagy munkában úgy beivott Igor a kocsmában, hogy nekünk kellett becipelni az udvarról, mert menten levágta magát a sufni mellé pihenni a hidegbe.
Másnap történt aztán az eset, amiért is webtollat ragadtam. Ez csak a bevezető volt, hogy értsétek mettől meddig hány méter.