Kedveseim! Ugyan a nyár vége lassan közelebb van mint az ősz eleje, a hőségnek még koránt sincs vége. Éppen ezért megosztok veletek egy igazi hűs csemegét, ami segíthet a zsírfagyasztó meleg elviselésében.
Hozzávalók:
- 2 kocka halasztó
- három csipet sós cukor
- 3 korty szárított tojás
- gyorsfagyasztott jégkockák
- kaptafán érlelt pörkölt víz
Elkészítés:
Vegyük
elő a 2 kocka élesztőt és tegyük a napra őket, velük később
foglalkozunk. A pörkölt vizet öntsük egy tepsibe és adagoljuk hozzá a 3
korty szárított tojást. Nagyon fontos, hogy a tojás még véletlenül se
legyen friss! Az aromáját éppen a szárazsága és a különlegesen pikáns
illata adja. A sós cukrot csak módjával szabad hozzáadni. Nem szabad 3
csipetnél kevesebbet használni, viszont szigorúan tilos 3 csipetnél
többet használni! Mindenki számolja ki, hogy mennyit érdemes ennek
tükrében tehát hozzáadni. Ha mindezekkel meglennénk, akkor jöhet némi
rafinéria! Nézzük meg, hogy az élesztők még valóban hűek-e a nevükhöz.
Ha már nem, akkor szerencsésen elkészült a halasztónk. A két kockát
apróbb gömbökre vágva dobjuk bele a tepsibe. Ez után vegyük ki a
gyorsfagyasztott jégkockákat a hűtőből és várjuk meg, hogy ne olvadjon
ki. Óvatosan hámozzuk meg őket, hogy csak a jég maradjon rajta, a kocka
már ne. Ha mindezzel meg vagyunk nyugodt szívvel dobhatjuk bele a
tepsinkbe. A csodát rakjuk bele a hűtőbe és várjunk egészen télig,
ugyanis csak akkor mutatkozik meg ennek jeges finomságnak az igazi
zamata, hogy ha áramtalanított hűtőt használunk.
Jó étvágyat és kellemes hűsölést kívánok!
2012. augusztus 26., vasárnap
2012. augusztus 12., vasárnap
A jelen eseményeinek esete
Szerbusztok drágáim! Bizony megint annyi minden történik az otthonban, hogy egyszerűen nincs időm újabb recepteket feltölteni. Igaz a nagy részüket Barcy Schmalz - Szegény ember zsírral főz című recepteskönyvéből írtam, de az sem olyan egyszerű dolog ám. Sajnos a könyv utolsó kiadása 1949-ben jelent meg a Terpentin kiadó gondozásában. A lapokat bizony kikezdte az idő műfogsora, és Bendegúz is falatozott belőle nemrégiben. Ami megmaradt azt sok helyen elmosták a zsírfoltok. Ilyen balesetek megeshetnek, ha gyakran főz belőle az ember. Így aztán mielőtt feltennék egy receptet ki kell pótolnom a hiányzó részeket, és természetesen ki is próbálom az elkészült ételt. Emlékszem, a hájjal megkent paszulypudingból hiányzott egy tarajos merőkanálnyi szenderbabhab. Képzeljétek csak el mit szóltak volna az emberek, ha elkészítik, és nem olyan finom, mint amilyen valójában! Hát ezért nem könnyű a recepteket megírni, se innen se onnan.
Az otthon eseményeiről is írnék pár szót. Amikor 4 éve először voltam Jeromos Mágusnál tarkójósláson, akkor azt jósolta, hogy a jövőben valamikor látogatóm érkezik majd. Hát kedveskéim, Jeromosnak ismét igaza lett, hiszen tegnap meglátogatott egy kedves régi kollégám a düsseldorfi klinikáról. Az úriember nem más, mint Dr Gernőtéli Zoltán aki orrgravírozóként dolgozott a szomszédos épületben. Gyakran összefutottunk a kantinban, és jókat beszélgettünk, hiszen mindketten távolra vetett hazámfiai voltunk. Ő 1955-ben, fiatal pályakezdőként hagyta el Magyarországot, amikor az akkori rendszer megvádolta azzal, hogy mindenbe beleüti az orrát. Ezzel csak vesztett a haza, hiszen Düsseldorfban sok hálás páciens köszönhette neki az orrát.
Bevallom nagyon örültem, hogy ismét viszont láthattam, jókat beszélgettünk a régi időkről a klinikán. Azóta már ő is visszavonult, és pont egy Kalocsa közelében a Vörös Mocsárnál telepedett meg. Kész csoda, hogy eddig nem futottunk össze, igaz én már nem sokat mozdulok ki az otthonból. Akkor is főleg Rozi barátném telkére szoktunk kimenni egy kicsit víkendezni. Szóval Zoltán már nyugdíjba vonult, de hobbiként még most is szokott orrokat faragni, főleg a háziállatoknak. Nekem is hozott egy pár mintát, hátha megtetszik valamelyik lakónak. Felajánlotta, hogy Bendegúz csőrét is rendbe teszi, de a kis csirkefogó azon nyomban elillant, így ezt későbbre halasztottuk. Végül megkínáltam a híres-neves 40 soros csipkézett zsírcsíkjaimmal. Nagyon ízlett neki, és el vitt is magával egy kis ételhordóval a lápba. Megígérte máskor is meglátogat majd, amikor ideje engedi.
Szóval ez történt kedveskéim. Ti is láthatjátok, hogy Jeromos Mágus jóslatai mindig valóra válnak, vagy előtt, de utóbb egészen biztosan.
Az otthon eseményeiről is írnék pár szót. Amikor 4 éve először voltam Jeromos Mágusnál tarkójósláson, akkor azt jósolta, hogy a jövőben valamikor látogatóm érkezik majd. Hát kedveskéim, Jeromosnak ismét igaza lett, hiszen tegnap meglátogatott egy kedves régi kollégám a düsseldorfi klinikáról. Az úriember nem más, mint Dr Gernőtéli Zoltán aki orrgravírozóként dolgozott a szomszédos épületben. Gyakran összefutottunk a kantinban, és jókat beszélgettünk, hiszen mindketten távolra vetett hazámfiai voltunk. Ő 1955-ben, fiatal pályakezdőként hagyta el Magyarországot, amikor az akkori rendszer megvádolta azzal, hogy mindenbe beleüti az orrát. Ezzel csak vesztett a haza, hiszen Düsseldorfban sok hálás páciens köszönhette neki az orrát.
Bevallom nagyon örültem, hogy ismét viszont láthattam, jókat beszélgettünk a régi időkről a klinikán. Azóta már ő is visszavonult, és pont egy Kalocsa közelében a Vörös Mocsárnál telepedett meg. Kész csoda, hogy eddig nem futottunk össze, igaz én már nem sokat mozdulok ki az otthonból. Akkor is főleg Rozi barátném telkére szoktunk kimenni egy kicsit víkendezni. Szóval Zoltán már nyugdíjba vonult, de hobbiként még most is szokott orrokat faragni, főleg a háziállatoknak. Nekem is hozott egy pár mintát, hátha megtetszik valamelyik lakónak. Felajánlotta, hogy Bendegúz csőrét is rendbe teszi, de a kis csirkefogó azon nyomban elillant, így ezt későbbre halasztottuk. Végül megkínáltam a híres-neves 40 soros csipkézett zsírcsíkjaimmal. Nagyon ízlett neki, és el vitt is magával egy kis ételhordóval a lápba. Megígérte máskor is meglátogat majd, amikor ideje engedi.
Szóval ez történt kedveskéim. Ti is láthatjátok, hogy Jeromos Mágus jóslatai mindig valóra válnak, vagy előtt, de utóbb egészen biztosan.
"Ismeri a múltat, és látja a jelent."
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)