2013. november 10., vasárnap

A sirályfesztivál esete - 1. nap

Szerbusztok kedveseim! Elég jó ideje nem írtam már a webnaplómba, hiszen nagyon elfoglalt voltam. A unokám, a kis Ödön még tavasszal mutatott nekem egy játékot a világhálón, ami teljesen magával ragadott. A nevét nem tudom jól leírni, de annyit elmondhatok róla, hogy színes keménycukrokat kell benne egymásra húzkodni. A végén annyi időt töltöttem vele, hogy az a piszok Teréz már azzal sértegetett, hogy moha nőtt a lábamra. Nem hittem volna, hogy valaha ezt mondom, de kivételesen igaza volt. Az a cukros játék már teljesen a fejemre nőtt. Pont jókor érkezett Misikém ötlete, aki felvetette, hogy látogassunk el a Nyimi sirályfesztiválra.
Idén második alkalommal rendezték meg ezt a nagy múltú rendezvényt, ahol a fő attrakció a sirályok versenye volt. Misikém mondta, hogy remek szórakozás lenne, hiszen az általa nem igen kedvelt Hintyő Ignác egyszer már járt arra, és nem nagyon tetszett neki. Azt is felvetette, hogy Bendegúzt benevezhetnénk a versenyre, hiszen a sirályok között is derekasan megállná a helyét. Mivel Nyim pont félúton van kettőnk között úgy döntöttünk, hogy Misikém ellátogat hozzánk az otthonba, és onnan ketten indulunk tovább vonaton. Az úton elmesélte, hogy egy régi cimborája, Belényesi Aladár Nyimben lakik, aki régen köszörűművészként dolgozott. Már ő is nyugdíjas, de ha felkeresik szívesen megköszörül bármit. Misikémnek például egy nagyon szép jénai tálat cakkozott ki tavaly, de sajnos a fele letört. Azért így is nagyon szépen mutat a polcon a könyvek mögött. Bendegúz kicsit nyűgösködött az úton, de adtam neki Dr. Ming mágneses rizspálinkájából, amitől kicsit megnyugodott.
Mikor megérkeztünk az állomásra rögtön találkoztunk pár idegennel, de továbbindultunk Belényesi Aladár lakhelye felé. Sajnos ő maga nem tudott elszállásolni minket, hiszen nála minden szobára jutott egy köszörűgép. Szerencsére a városban található a rendkívül jó hírű Rekedt Fajd fogadó, ahol állítólag szívesen látják a házi kedvenceket. Nem is kellett csalódnunk, így hát kivettünk egy szobát. Utána még tettünk egy rövid 10 perces sétát a városban, és megtekintettük az egyik helyi nevezetességet, a Vajat köpülő szalamandra szobrát. Bendegúzt addig a fogadós gondjaira bíztuk. Megfáradva a városnézéstől visszamentünk a fogadóba, és miután megnéztük a Kék fényt nyugovóra tértünk. Bendegúz is szépen lepihent a fogason a szekrényben. A sirályfesztivál izgalmairól a következő webnaplóbeírásban fogok elbeszélni.

2013. február 11., hétfő

Bendegúz megfázásának esete

Szerbusztok drága lelkeim!
Bizony régen nem volt már időm írni a webnaplómba, de ne higgyétek, hogy elhanyagoltam magam. Csak az a helyzet, hogy nagyon rászoktam a facbokon a Kékfény kvízjátékára, rengeteg időt töltök vele. Bizony Bendegúzt is elhanyagoltam az utóbbi időben, ezért hogy kiengeszteljem úgy döntöttem elviszem kirándulni. Mostanában eléggé hűvösre fordult az idő úgy, éppen megfelelő ahhoz, hogy kimenjünk a Vajas-folyóra lék halászni. Tudjátok kedveskéim, Bendegúz egyik kedvenc csemegéje a fagyott halszem. Tegnap ki is botorkáltunk a folyóhoz. Szerencsére a folyó közel van az otthon hátsó bejáratához, de még így is majdnem megcsúsztam hatszor odafelé menet. Mikor leértünk a parthoz felvettem Dr. Ming mágneses golfcipőjét, hogy ne essek el a jégen. Bizony, a csontjaim már nem olyan sűrűek mint régen, vigyáznom kell, hogy el ne törjem őket. Kifigyeltem egy megfelelő helyet, és a kiskapával nekiláttam léket vágni rajta. Eközben Bendegúz vidáman csúszkált ide-oda, nekipüffenve a partnak. A koromra való tekintet nélkül sem vittem túlzásba, megelégedtem egy egy méteres lékkel. Már hajtottam ki a kempingszéket, hogy leüljek, amikor észrevettem, hogy Bendegúz nincs sehol. Hiába kiáltoztam érte, nem kárált vissza, amitől rögtön gyanút fogtam, hogy eltűnt. Belenéztem a lékbe, és megláttam belőle a bugyogást. Azonnal belemerítettem az erős cirokszálas merítőhálómat, és kihúztam Bendegúzt. Látnotok kellett volna kedveském, megvette az isten hideg vize. A csőre tiszta lila volt a vacogástól! Azonnal hazasétáltam vele, hogy orvosi ellátást kapjon. Dr. Ming éppen a városba ment, de Ungvári Igor azt tanácsolta, hogy napi 7 alkalommal kenjem be Bendegúz begyét Alfred Kühlbeier núbiai kenőcsével. Neki is az segített, amikor 2 éves korában beleesett télen a Borzsába. Egyelőre még csak a fele tubust használtam el, de Bendegúz máris jobban érzi magát, és gyakran megcsípi a kezemet, amikor megpróbálom a begyét kenegetni.