2017. október 6., péntek

Egy fáradt baromfi esete

Szerbusztok galuskáim!
Ismét sok idő telt el mióta utoljára írtam a webnaplómba bejegyzést, de elég lassan peregnek a napok itt az otthonban. Bár nem hagytam ott az internetezést, kevesebb időm van irogatni, mert csak úgy habzsolom az információs szuperhálót.
Képzeljétek kedveseim, a múltkorában egy teljes hetet töltöttem csak azzal, hogy tyúkokat néztem a videómegosztó portámon. Azt gondoltam, hogy hátha találok valami csinos csibét ami felvillanyozná Bendegúzt, aki elér levert mostanában. Még a taraja is úgy lekonyult, pedig régen érett szederként ékeskedett a fején. Tudjátok kedveseim, ő már nem mai csirke és nem mindenki őrzi meg olyan sokáig fiatalos lendületét mint én. A múltkor is főztem neki a kedvenc zsírosmájas szirmamagból, de alig kapdosott belőle. A végén ki kellett lökni a negyedét. Öröm a petyhüdtségben, hogy annak a piszok Teréznek a macskája Treben megette, és jól megfájdult tőle a bendője. Teréz csak nézte mit nyávog olyan fájdalmasan. Azt hitte talán májmételyt kapott, ki is hívta hozzá Zuglódi Zoltán doktor urat, hogy nézze meg mi lett vele. Pironkodott is rendesen, mikor kiderült, hogy Trebens csak elcsapta a hasát.
Úgy kell neki, mert nem bízik Dr. Mingben, aki a mágneses tésztájával rögtön rendberakta volna. Teréz úgy tartja, hogy Dr. Ming csak sarlatán, és hogy odahaza csak tornacipőket varrt. Ért is ő hozzá! A múltkor amikor bokasüppedést kaptam sétálás közben, csak az ő mágneses édes-savanyú csirkepakolása segített. Igaz utána egy hétig jártak a lábamra a hangyák, de annyi baj legyen, lefújtam a piszkokat bogárirtóval.
Na de aranyaim, nagyon elkalandoztam. Igazából nem is emlékszem miről akartam írni nektek, de nem is számít, hiszen sok minden nem történt itt az otthonban. Most megyek is, mert egy érdekes pletykát hallok a másik szobából, és nem akarom, hogy Ignóczyné felémkerekedjen.

2017. január 1., vasárnap

Egy új esztendő esete

Szerbusztok aranyosaim!

 
Zsírban gazdag, kalóriától sem mentes boldog új esztendőt kívánok nektek, és kedves rokonságotoknak. Bizony elrepült ez az év is, és bár még nem sikerült teljesen feladnom a keménycukrok húzogatását a simogatós gépen, megfogadtam hogy ez évben végleg leteszek róla. Az unokám a kis Ödön is egyre nagyobb, bár szélességben mintha kicsit többet sikerült volna nőnie, mint magasságban. Ő nagyon segítőkészen mutatott nekem egy új játékot ezen a táblás készüléken, amiben háborúzni kell. Arra emlékeztet amikor lánykoromban az igrici hadtestben egy hetyke katona megengedte, hogy beüljek a kis tankjába. Ej, micsoda riatalom volt amikor véletlenül szétlőttem Korhely Pista bácsi tyúkólját. A csirkék azután már csak az ő ágyában voltak hajlandóak aludni.
Az öreg Korhely se volt már olyan derülátó azután, azt mondta a sok kínszenvedés között a kellemes meglepetésben is lehet csalódni. Hát ilyen ember volt ő.
Na de nem untatlak titeket kedveseim, idén még jelentkezek egy pár friss recepttel a régi könyvemből!

B.U.É.K.!