2012. szeptember 27., csütörtök

Dr. Ming mágneses esete

Tudom kedveskéim, hogy már alig várjátok, hogy új receptet olvashassatok, de arra még várhattok is egy darabig. Barcy Schmalz receptes könyvét teljesen kimerítettem, a saját receptjeim közül pedig még nem jegyeztem le mindet. Hogy addig se unatkozzatok leírom nektek az otthon egyik nemrég beköltözött lakójáról, Dr. Mingről.
Pont két éve érkezett az Őszi alkonyba, de egy órával előtte már mindenki lázban égett, ugyanis akkoriban éppen a cserszegi szömörjárvány tombolt az otthon lakóin. Az otthon orvosa, Jántási Iván is éppen betegállományban volt, így aztán csak az ápolók ápoltak minket. Nagy szerencsénkre Dr. Ming olyan hirtelen toppant be, mint borult égből a villámcsapás. Nem teketóriázott sokat a bemutatkozással, hiszen látta a zumzeit-ot. Még ki se csomagolt, de azonnal elővette táskájából a mindig kéznél tartott mágneses marharolókat. Páran visszakoztak, de biztosított minket arról, hogy ez majd rendbe hoz minket. Megettük, és csodák csodája három nap múlva meg is gyógyultunk, miután megkaptuk a gyógyszereinket. Azóta Dr. Ming gyógyhatású mágneses ételeiről örömódákat zengenek az otthon lakói. Jogosan kérdezhetnétek kedveskéim, hogy egy ilyen csodás kínai gyógyító hogyan került Magyarországra.  Ennek bizony hosszú története van, de csak röviden mondom el.
Dr. Ming Po Lao 1914-ben látta meg a napvilágot, amikor születése után kivitték a mezőre. Már akkor erősen magába szívta a tarló illatát, és ez megalapozta benne a természet iránti tiszteletet. Fiatal éveiről nem sokat mesélt, hiszen nem tartottak sokáig. 1937-ben bevonult a seregbe. Három évig szolgált, mint gránátszedegető. Ehhez a művelethez egy erős mágnest használt, aminek már akkor felfedezte a gyógyhatását. Egy katonatársa súlyos lépmenést kapott, de az ételbe kevert mágnesdarabok egy hónap alatt ripsz-ropsz rendbe hozták. Ezek után Dr. Ming a tábori szakáccsal vállvetve egy sor bakát gyógyított ki a nyavalyáikból. Sajnos igazán nem teljesedhetett ki ebben a tevékenységében, ugyanis tapasztalatlansága miatt 1940-ben fegyvert adtak a kezébe, és ő is teljes gőzzel hadba indult. Így történt hogy 1941-ben Magyarországon hadifogságba esett. Ezen ő maga is meglepődött, hiszen ő Kína megszállása ellen küzdött. A hadifogoly táborban hamar felfigyeltek a tehetségére, amikor egy fogolytársát meggyógyította a titokban főzött mágneses gyíkfarokteájával. A fogva tartói nemsokára szabadon engedték, és még azt is hagyták hogy a tábor keretein kívül folytassa praxisát. Azóta Dr. Ming szabadon gyakorolja áldásos mágneses gyógytevékenységét.

Dr. Ming Po Lao a háború idején

2012. szeptember 13., csütörtök

A zágonyi kirándulás esete - 3. nap


Másnap Károly kikísért minket a vasútállomásra. Már a jegyvásárlás is kissé bonyodalmas volt, hiszen a pénztáros hölgy mindenáron megpróbált ránk sózni egy drága jegyet. Bizony mondom, nem akarta elhinni Misikémről, hogy már elmúlt 65 éves. Hiába, olyan fiatalos, hogy szinte senki sem nézné ki belőle, hogy annyi idős, amennyi akkor lesz amikor éppen megkérdik. Végül előkerült Misi személyije, és sikerült tisztázni a helyzetet. Miután felszálltunk a vonatra, még egy ideig figyeltük, ahogy Károly rosszallóan nézi a fiatalokat. Szinte le lehetett olvasni az arcáról, ahogy azt kérdi: "hová fejlődünk?" Bizony, neki nem sikerült megbarátkoznia a modern kor vívódásaival.
A vonatutunk viszonylag eseménytelen volt, amíg ki nem derült, hogy Galacsintágasnál lesz egy átszállás! Ráadásul csak 300 másodperc lesz elérni a másik vonatot, mivel az eleve hamarabb indul, hogy behozza az előre tervezett késést. Ezt egy rendkívül kedves fiatal hölgytől tudtuk meg, akivel egy kabinban utaztunk. Még indulás előtt elegyedtem vele társalkodásba, és meg kell hogy mondjam igen szimpatikus volt. Ezen felül volt benne valami rettentő ismerős! Mikor megkérdeztem a leánykori nevét kiderült a turpisság nyitja: a teljes neve Kurbuliáné Buhám Beáta! Misi nagyon megörült mikor ezt meghallotta, hiszen Dr. Buhám Béla második lánya! El is mesélte neki, hogy a Buhám Bélával bajtársak voltak a háborúban. Na de én sem voltam ám rest a dicséretekkel, hiszen a doktor úr már nem egyszer meggyógyította Rozi barátnőm pajkos kutyáját. Az idő hátrelévő részében Misi a doktor úrral átélt közös kalandjairól mesélt, különös figyelmet szentelve a malajkai harcoknak. A történetnek már nem érhetett  a végére, hiszen a vonat megállt, és elkezdődött a vesszőfutás. Sajnos a bokaemelkedésem miatt én nem tudtam olyan gyorsan futni. Ekkor Misinek eszébe jutott egy furfang, és gyorsan elrohant. Először megijedtem, hiszen nem tudtam mit tervez, de azonnal megértettem, amint megtudtam miről van szó. A tőle egy méterre lévő kis csomagszállító kocsit hozta oda hozzánk, azt mondta pattanjak fel rá, Beátának pedig kiadta az instrukciót hogy húzzon. Misi fiatalos lendülettel irányította a műveletet, és ennek  köszönhetően 3 perc alatt meg is tettük a 10 méteres távot a két vonat között.
Végül sikeresen átszálltunk a másik vonatra, igaz Beáta kissé kimerültnek tűnt, és Misi történeteit se hallgatta már olyan érdeklődéssel. Mikor megérkeztünk Kalocsára elbúcsúztunk Beátától, és meghagytuk neki, hogy adja át üdvözletünket az édesapjának. Misi még beugrott egy rövid csevejre Ungvári Igorral, de 3 óra múlva már utazott is tovább Lesencetomaj felé.
Összességében igazán remekül éreztem magam, és remélem még sok ilyen remek alkalom lesz, amikor Misivel kicsit kiruccanhatunk a szürke hétköznapokból.

2012. szeptember 8., szombat

A zágonyi kirándulás esete - 2. nap

Elnézést a kimaradásért kedveseim, majdnem onnan folytatom a történetet, ahol a múltkor abbahagytam. Másnap szombatom hármasban nekiszedtük a lábunkat a falunak. Ahhoz képest, hogy tegnap milyen kihalt volt, most csak úgy förögtek az emberek! Először megnéztük a bunkerárusok standját. Nem mondom kedveseim jó kis bunkerek voltak köztük, többféle színválasztékkal. Először úgy terveztem, hogy veszek egyet a sufni helyére, de Misi lebeszélt róla, mert szerinte a vonaton nem engedték volna hazavinni. Már kicsit bánom, hogy hagytam magam lebeszélni róla, mert Ungvári Igor biztosan haza tudta volna vitetni. Na sebaj, a sufni most sem olyan rossz, igaz egy kicsit nehéz volt összeszedni a robbantás után.
Ezután a helyi bortermesztők sátra következett. Igazi különlegességek voltak itt, amiket a szőlő gyökeréből készítettek. Károly nagy ínyenc révén úgy döntött, hogy megfeneklik itt, de nekünk meghagyta, hogy csak nyugodtan nézelődjünk. Ezután Misikémmel kettesben folytattuk a nézelődést. Sok érdekességet láttunk, a teljesség igényével. A legérdekesebbek talán az ecsedi kölesvárók voltak, akik egy régi hagyomány őrzői. Minden évnek ezen a napján várják, hogy Ecsedről meghozzák a kölest. Egy ideig Misivel is csatlakoztunk a várakozókhoz, majd továbbálltunk.
Ami ezután következett, arra most is remegő kézzel emlékezek vissza! Miközben a zágonyi asztalosok előadását néztük véletlenül ráléptem egy bámészkodó lábára. 15 perc után leugrottam róla, és bocsánatot is kértem tőle. Sajnos nem sok foganatja volt, hiszen mint később Károlytól megtudtuk, az illető a falu hírhedt bajkeverője Búgó Pista volt! Szóval ahelyett, hogy szó nélkül hagyta volna a dolgot, rondán rámförmedt, hogy "Mi van mama, nem bír a lábával?" Ettől annyira megijedtem, hogy azon nyomban elgondolkoztam. Szerencsére az én Misikém nyomban a segítségemre sietett! Az összecsukható fakanállal, amit mindig magánál hord, akkorát vágott Pista hónaljára, hogy azonnal nevetőgörcsben tört ki. Tudniillik Búgó Pista egyetlen gyengéje ha csiklandozzák, és a hónalján a legkisebb érintés is súlyos csiklandáshoz vezet. Egyes szemtanúk szerint ez a csirkefogó még 5 perc múlva is a földön fetrengett. Ne féljetek, többet nem mert packázni velünk! Mikor a borsátorban ismét találkoztunk, még Károly is elámult Misi vitézségén. Hát bizony, ő igazi gallér, aki mindig a bajba jutott hölgyek segítségére siet, ha épp ráér.

2012. szeptember 5., szerda

A zágonyi kirándulás esete - 1. nap

Szerbusztok kedveseim! Egy ideje megint nem írtam, de megvolt rá az okom, ugyanis kifordultam a régi kerékvágásból! Pár napja, mikor Misivel leveleztünk a komputeren megemlítette, hogy vásár lesz Zágonyban, ahová szívesen elmenne, és megkérdezte, hogy lenne-e kedvem vele tartani! Nagyon megörültem neki, hiszen régen nem mozdultam ki az otthonból. Csak Rozi telkére szoktunk néha kimenni egy-egy egészségügyi sétára, de azok se szoktak egy hétnél tovább tartani.
Előző hét péntekén indultunk, és meg kell mondjam aranyoskáim, Misi szinte semmit se változott, amióta egy hónapja találkoztunk. Persze ő is megnyugtatott, hogy én sem vesztettem semmit a fiatalos lendületemből, amit én mindig is a zsírnak tulajdonítottam. Mivel 3 napot is ott töltöttünk szállásra is szükségünk volt, amiről Misi régi cimborája Belzebub-Tellér Károly gondoskodott, aki törzsgyökeres Zágonyi lakos, ugyanis már legalább 6 hónapja ott lakik. Ezalatt az idő alatt rendkívül megkedvelte a falut, és a helybéliek fele is befogadta. Az ő házában rengeteg az üres szoba, amióta a felesége Özge elköltözött. Még Törökországi kiküldetése során ismerkedett meg vele, de sajnos az évek során megromlott a kapcsolatuk. Ezért is örül mindig, ha egy kis élet van a házban. Misit főképp szívesen látja, hiszen mindig kioktatja a főzés fortélyáról. Ottlétünk alatt is ő főzött, és be kell vallanom kedveseim, még nálam is ízletesebben készíti el a parányos zsírszirmokat! És ezt egy hölgynek nem könnyű elismernie.
Már este volt amikor megérkeztünk Zágonyba, így nem láttunk neki körbenézni. Nem is lett volna sok látnivaló, hiszen egy régi zágonyi szokás szerint a vásárokat kizárólag szombaton tartják. Első utunk a konyhába vezetett, ahol mindhárman kivettük a részünket a vacsorából, és el is fogyasztottuk. Károly sokat mesélt arról, hogy rengeteg dolog történt azóta mióta nem láttam. Ez már csak azért is igaz, mert most találkoztunk először. Persze rögtön megkedveltem, hiszen igazán barátságos volt, mintha már órák óta ismernénk egymást. Miután elfogyasztottuk a vacsorát kiültünk a teraszra, ahol főleg Misi háborús történeteit hallgattuk. Sajnos sokáig nem élvezhettük az izgalmas kalandokat, mivel már igen késő volt, és a moszkitók is támadásbe lendültek. Károly közös megegyezéssel úgy döntött, hogy térjünk nyugovóra.
Mivel igen hosszú a történet napokra bontva fogom kiírni a webnaplóra. Addig is itt egy fotó Misi barátjáról:
 Belzebub-Tellér Károly