2012. január 18., szerda

A Facebook esete

Bizony kedveseim, ismét közzé teszem a mondanivalómat a világhálón, hiszen nagy sérelem ért. A múltkor amikor a lányomék meglátogattak, velük tartott az unokám, a kis Ödön egyik játszópajtása  Kondér Jocó is. Neki is megmutattam a tudományomat a komputeren, erre ő kikacagott. Azt mondta, hogy ezt az iwiwet már senki se használja, hanem mindenki a Facebookon van rajta. Megmondom őszintén először kicsit megharagudtam rá, de aztán rá kellett jönnöm, hogy igaza van. Mivel én sosem hagytam, hogy magam mögött hagyjam az időt, nyomban megkértem Ungvári Igort, hogy regisztráljon be engem erre a közösségi webhálóra.
Mikor beléptem nagyon meglepődtem, hiszen eltűnt az összes ismerősöm, akiket nagy nehezen felkutattam. Igor persze kiigazított, hogy ez így van rendjén, hiszen itt újra fel kell építenem a kapcsolataimat. Nem is tétlenkedtem, rögtön bejelöltem pár régi kedves ismerősömet, meg a rokonokat. Később ismét rákattintottam az oldalra, és ami ott várt, az nem hitt a szememnek! Azt írták, hogy engem feljelentettek, mert olyan embereket jelöltem ki, akiket nem ismerek. Már a feltételezés is sértő, hiszen bár az arcmemóriám nem túl jó, a névmemóriám sem a legjobb. Csak tudom, hogy kit ismerek, meg kit nem! Honnét tudnák a Facebook szerkesztők ezt? Az meg végképp mindennek a teteje, hogy még fel is jelentettek érte! Mint a szocializmusban, ahol még a szomszédokat is fel kellett jelenteni, ha egy falat zsírt rejtettek a hónuk alá.
Nem hagytam, hogy a kezdeti lelkesedés elvigye a jókedvemet, tovább keresgéltem az ismerőseim után. Nem tartott sok időbe, és újabb üzenet várt: egy hétre megtiltották, hogy bejelöljem az ismerőseimet! Na nem baj, úgyis le kellett mennem a boltba egy kis menyétlépért.
Mire visszaértem letelt a büntetésem, és ismét nekiláttam a kapcsolatok újragyűjtésének. Most még jobban igyekeztem, hogy ne jelöljek be olyan embert, aki nem ismer. Erre mit csináltak a szerkesztők? Kitiltottak 40 napra! Hát hallottatok már ilyet kedveskéim? Hát miféle közösségi hálózat, ahol még az ismerőseit se jelölheti be az ember? A feljelentők meg szégyelljék magukat, hogy tisztességesen idős hölggyel így bánnak.
Na persze nem maradt bennem tüske, a weblapot továbbra is látogatni fogom. Ti nyugodtan bejelölhettek kedveskéim, majd utólag elmesélitek, hogy hol ismertek, és honnan láttatok.

2012. január 16., hétfő

Ungvári igor esete a fenyővel - 2. rész

Szenteste mind lefeküdtünk sziesztázni Igort is beleértve, de pár félóra után rettenetes ordibálásra ugrottunk ki az ágyból. "Szakasz sorakozó! Igazodj! " - záporoztak az utasítások Ungvári Igor szájából, aki egy szál gatyában állt a folyosón.
Erről a laktanyalátogatós időszakom jutott az eszembe. Az ijedtségtől néhányan hozzávágtuk, ami a kezünk ügyébe került. Én a kedvenc zsírlapító mángorlófámat, Konsztansztineszku Ibolyka a kínai fapapucsát, Settenkedő Pál pedig jobb híján az ágytálat dobta neki, sajnos a tartalmával együtt.
Még szerencse, hogy igazgató úr idejében riasztotta az orvosi gárdát a kórházból, mert már kezdtek nagyon elszabadulni az indulatok. Jöttek is azok, de alig tudták leteríteni szeretett ötszázezermesterünket, akinek bizonyára a félszemű Vályogvethő Gizi - azóta már legális - házi főzésű pálinkája árthatott meg. Végül tisztességesen felöltöztették, még egy fehér anorákot is kapott. Az injekció helyett viszont a zsírmángorlófámmal nyugtatták meg. Ezután a megregulázott Igort mentővel elszállították.
Elég szomorúak voltunk, hiszen a fenyőt így nekünk kellett felállítani. Eddig mindig Igor csinálta, de szerencsére nélküle is megoldottuk. Mindig más tartotta a fát, és hogy el ne dőljön, két óránként váltottuk egymást. Csak Balzamár Margitkát hagytuk ki, mert neki úgy reszket a mindene, hogy lepotyogtak volna a díszek a fáról. Végül aztán rendben el is múlt a karácsony és Igort is hazaengedték, de gyanítom, hogy még nincs minden rendben. A karácsonyi bekeretezett csoportképet úgy felszegezte a falra, hogy csak a szeg maradt meg. Na de az már megint egy másik történet, és most nincs kedvem leírni, meg máskor sem.

2012. január 11., szerda

Ungvári igor esete a fenyővel - 1. rész

Vannak itt történések az otthonban, de nincs kedvem mindent leírni, mert eléggé remeg a kezem amióta csak 5 fokig fűtik az otthont. 5°C is csak azért van, hogy be ne fagyjon a cső, mert akkor berepedezik, és nem lehet majd tartani ezt a meleget. Mondjuk így meg mi repedezünk be, de hát az nem olyan fontos. A nagyobb történések azért csak ki kívánkoznak belőlem.
Nagy bánat ért minket a minap aranyoskáim, még karácsony előtt történt a dolog. A karácsonyi fenyőfa beszerzéssel köthető össze, hogy egy időre elveszítettük Ungvári Igor ötszázezermesterünket. Úgy esett, hogy Igor elment fenyőfát vételezni a közeli akácosba. Na nem csak úgy lopni, hanem hivatalosan. Szeretett polgármesterünk Harács Viktor, és a jegyző Azenyim Ferenc megengedte, hogy idén az, otthon nehéz anyagi helyzetére való tekintettel, az akácosból elhozhassunk egy fenyőt. Az akácos Briganti Ödöné, a polgármester unokatestvéréé, így nem ütközött különösebb jogi akadályokba a dolog. Kicsit furcsállottam, hogy Igor pont az akácosból akar fát hozni, de az akác is tüskés meg a fenyő is, gondolom ebből gondolta, hogy ott is talál majd fenyőt. Pedig hát gondolhatta volna, hogy ott bizony nincs fenyő, mert telepített akácos az. Ez tévedés lett minden probléma eredője.
Ungvári Igor még két nappal karácsony előtt elindult az akácosba fenyőfáért. Vártunk, vártunk, de csak nem jött vissza. Már eltelt egy nap, mire szenteste előtt megjelent valami féloldalas fenyőszerűséggel. Hát aranyoskáim nem igazán tudtuk megállapítani, hogy a fenyő hozza őt, vagy ő hozza a fenyőt úgy beivott valahol! Másra nem tudok gondolni, mint hogy kocsmárosné, a félszemű Vályogvethő Gizit fenyő végkiárusításán szerezte tűzifahasgátassal. Csak ott láttam efféle rusnya fenyőket! Ez még nem is lett volna baj, de a nagy munkában úgy beivott Igor a kocsmában, hogy nekünk kellett becipelni az udvarról, mert menten levágta magát a sufni mellé pihenni a hidegbe.
Másnap történt aztán az eset, amiért is webtollat ragadtam. Ez csak a bevezető volt, hogy értsétek mettől meddig hány méter.