2013. február 11., hétfő

Bendegúz megfázásának esete

Szerbusztok drága lelkeim!
Bizony régen nem volt már időm írni a webnaplómba, de ne higgyétek, hogy elhanyagoltam magam. Csak az a helyzet, hogy nagyon rászoktam a facbokon a Kékfény kvízjátékára, rengeteg időt töltök vele. Bizony Bendegúzt is elhanyagoltam az utóbbi időben, ezért hogy kiengeszteljem úgy döntöttem elviszem kirándulni. Mostanában eléggé hűvösre fordult az idő úgy, éppen megfelelő ahhoz, hogy kimenjünk a Vajas-folyóra lék halászni. Tudjátok kedveskéim, Bendegúz egyik kedvenc csemegéje a fagyott halszem. Tegnap ki is botorkáltunk a folyóhoz. Szerencsére a folyó közel van az otthon hátsó bejáratához, de még így is majdnem megcsúsztam hatszor odafelé menet. Mikor leértünk a parthoz felvettem Dr. Ming mágneses golfcipőjét, hogy ne essek el a jégen. Bizony, a csontjaim már nem olyan sűrűek mint régen, vigyáznom kell, hogy el ne törjem őket. Kifigyeltem egy megfelelő helyet, és a kiskapával nekiláttam léket vágni rajta. Eközben Bendegúz vidáman csúszkált ide-oda, nekipüffenve a partnak. A koromra való tekintet nélkül sem vittem túlzásba, megelégedtem egy egy méteres lékkel. Már hajtottam ki a kempingszéket, hogy leüljek, amikor észrevettem, hogy Bendegúz nincs sehol. Hiába kiáltoztam érte, nem kárált vissza, amitől rögtön gyanút fogtam, hogy eltűnt. Belenéztem a lékbe, és megláttam belőle a bugyogást. Azonnal belemerítettem az erős cirokszálas merítőhálómat, és kihúztam Bendegúzt. Látnotok kellett volna kedveském, megvette az isten hideg vize. A csőre tiszta lila volt a vacogástól! Azonnal hazasétáltam vele, hogy orvosi ellátást kapjon. Dr. Ming éppen a városba ment, de Ungvári Igor azt tanácsolta, hogy napi 7 alkalommal kenjem be Bendegúz begyét Alfred Kühlbeier núbiai kenőcsével. Neki is az segített, amikor 2 éves korában beleesett télen a Borzsába. Egyelőre még csak a fele tubust használtam el, de Bendegúz máris jobban érzi magát, és gyakran megcsípi a kezemet, amikor megpróbálom a begyét kenegetni.