Kedveskéim, ismét egy történetet osztanék meg veletek. Nemrégiben írtam Teréz kajla kakasáról, Bircikéről, aki megkörnyékezte az én makulátlan becsületű Bendegúzomat. Igen erélyesen meg is mondtam Teréznek a véleményemet, hogy többet ne lássam a tékozló jószágát Bendegúz körül. Úgy tűnik ezt ő hadüzenetnek vette, mert egy igen galád gaztettet követett el, aminek még a gondolatára is ökölbe szorul a homlokom!
Kifigyelte ugyanis, hogy Bendegúz igen csak szereti a pattogatott kukoricát, és ördögi tervet eszelt ki. Egy jókora hungarocell darabot dobott be Bendegúz mellé, aki mit sem sejtve jóízűen lakmározni kezdett belőle. Mire észrevettem, már fel is püffedt a begye rendesen. Szomorú látvány volt kedveskéim, úgy nézett ki szegénykém, mint egy labda. Egy szót sem bírt szólni, csak úgy pislogott a szemeivel. Szerencsére éppen látogatóban volt nálunk Jottányi Teodor, aki nyugalmazott portás volt a belgyógyászaton. Ő azonnali beöntést javasolt Bendegúznak. Ungvári Igor előhozta a sufniból a locsolócsövet, és egy kis fúvókával összecsatlakoztattuk Bendegúz csőrével. Megmondom kedveskéim, eleinte nem viselte túl jól a dolgot, de később elájult, így már nyugodtan tölthettük bele a sós oldatot. Másfél liter után Teodor megfogta Bendegúzt, és egy határozott Henrich nyomással kipréselte a begyéből a sok vizet. Ezzel együtt a hungarocell is távozott, és Bendegúz ismét visszanyerte régi formáját. Miután magához tért hálából alaposan összecsipkedte szegény Teodort, aki sietősen távozott az ólból. Én a magam részéről annyira hálás voltam neki, hogy nekiadtam a frissen kisült zsírcsermely befőttemet. Szerencsére holnap Teréz forró kakasát is elviszi a lánya, így remélhetőleg nem kell egy darabig attól tartanom Bendegúzt zaklatni fogják.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése