Szerbusztok aranygaluskáim!
Többen is írtatok nekem, hogy szeretnétek hallani egy régi bejegyzésemről, amihez tévedésből rossz címkét ragasztottam. Ez csakis azért lehet, mert pont címkézés közben jött be Pejor Atilla, az egyik lakó fia. Azt akarta megtudni, hogy nem ért-e valami sérelem, ami miatt slambucmanhoz szeretnék fordulni. Megnyugtattam, hogy nincs semmi elégedetlenségem, csak a könyököm sajog nagyon. Tudjátok kedveseim, a könyökmegnagyobbodásom miatt nagyon érzékeny vagyok a frontváltozásokra. Egyik nap hideg, a másik nap hűvös, nem tudják ezt már az én izületeim ép ésszel követni. Attila azt mondta, hogy ezzel forduljak az otthon orvoságoz, úgyhogy el is mentem Dr. Minghez egy kis mágneses csípő-savanyú szorítóért. Még csak két hete hordom, de máris észreveszem ha rajtam van. Na de nagyon eltértem a témától, ez most nem tartozik ide. A baj akkor következett be, amikor visszakerültem a komputeremhez. Tévedésből azt hittem, hogy egy másik naplóbejegyzésnél vagyok, és ráírtam a vadkandúr címkét. Jó hogy írtatok nekem, mert csak most jöttem rá, hogy nem is írtam erről az érdekes esetről!
Tudjátok kedveseim, az új lakó, Belzebub Tellér Károly nem érkezett üres kézzel. Mindkettőben volt egy-egy fogó, mert csomagokat hozott. Az is kiderült róla, hogy lelkes madármegismerő. Mikor a temetőkertben sziesztáztunk egy madárra sem mondta, hogy nem ismeri! Egy másik lakóval Balkánné Tarack Ilonával elhatároztuk, hogy próbára tesszük a tudományát. El is vezettük a férjének Balkán Jácintnak félve őrzött madárgyűjteményéhez. Nem is gondolnátok, hogy az ő kis otthonuk két kismadárnak is otthont ad. Ilonával előre fincogtunk, mert azt hittük ezzel majd kifogunk Károlyon. Ő persze elég határozottnak tűnt, csak annyit kért, hogy nyissuk ki a kalitka ajtaját, hogy jobban megszemlélhesse a madarakat. Tudjátok a szeme igen csak megromlott a sok évnyi rosszalló hunyorgás miatt. Mikor Ilona kinyitotta a kalitkát rögtön megtörtént a baj! A madárkák kirepültek, és össze vissza hánykolódtak a lakásban! Végül hogy hogy nem találtak egy kis rést a nyitott ajtón, és kirepültek. Reméltük, hogy a veranda szúnyoghálója majd megfogja őket, de már ott várt rájuk egy jól megtermett narancssárga cirmos vadkandúr. Képzeljáték, egy kis teketóriázás után beharapta a madárkákat!
Jaj, volt nagy riadalom amikor szegény Jácint megtudta mi történt. Kiderült, hogy a pimasz vadkandúr a féltve őrzött ugartúkjait ette meg! Ezek után Károly határozottan kijelentette, hogy ő is felismerte a madarakat mielőtt a vadkandúr elfogyasztotta volna őket, de Ilona férjét ez sem vígasztalta. Azóta Károly és Jácint nincsenek túl jó viszonyban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése