2012. január 16., hétfő

Ungvári igor esete a fenyővel - 2. rész

Szenteste mind lefeküdtünk sziesztázni Igort is beleértve, de pár félóra után rettenetes ordibálásra ugrottunk ki az ágyból. "Szakasz sorakozó! Igazodj! " - záporoztak az utasítások Ungvári Igor szájából, aki egy szál gatyában állt a folyosón.
Erről a laktanyalátogatós időszakom jutott az eszembe. Az ijedtségtől néhányan hozzávágtuk, ami a kezünk ügyébe került. Én a kedvenc zsírlapító mángorlófámat, Konsztansztineszku Ibolyka a kínai fapapucsát, Settenkedő Pál pedig jobb híján az ágytálat dobta neki, sajnos a tartalmával együtt.
Még szerencse, hogy igazgató úr idejében riasztotta az orvosi gárdát a kórházból, mert már kezdtek nagyon elszabadulni az indulatok. Jöttek is azok, de alig tudták leteríteni szeretett ötszázezermesterünket, akinek bizonyára a félszemű Vályogvethő Gizi - azóta már legális - házi főzésű pálinkája árthatott meg. Végül tisztességesen felöltöztették, még egy fehér anorákot is kapott. Az injekció helyett viszont a zsírmángorlófámmal nyugtatták meg. Ezután a megregulázott Igort mentővel elszállították.
Elég szomorúak voltunk, hiszen a fenyőt így nekünk kellett felállítani. Eddig mindig Igor csinálta, de szerencsére nélküle is megoldottuk. Mindig más tartotta a fát, és hogy el ne dőljön, két óránként váltottuk egymást. Csak Balzamár Margitkát hagytuk ki, mert neki úgy reszket a mindene, hogy lepotyogtak volna a díszek a fáról. Végül aztán rendben el is múlt a karácsony és Igort is hazaengedték, de gyanítom, hogy még nincs minden rendben. A karácsonyi bekeretezett csoportképet úgy felszegezte a falra, hogy csak a szeg maradt meg. Na de az már megint egy másik történet, és most nincs kedvem leírni, meg máskor sem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése